regio UE GR MDRAP sdp fonduri_ue
Search

A szászkézdi Parasztvár

A Százkézdet ma is uraló szászkézdi Parasztvár a középkori nyugtalan időszak egy további nyoma.

A faluközponttól körülbelül 2 km-re, egy erdővel borított dombon elhelyezkedő erődítményt a XIV. században építették, Szászkézd és a környező hat falu lakosainak védelmére, akik segítettek a felépítésében. A vár is környező szász közösség munkájának eredménye, emiatt figyelemreméltó ennek a menedékhelynek a jellege, amennyiben a szász erődítmények többségét a település központjában lévő templomok köré építették.

A várat 1347-ben kezdték építeni, amint azt a vár észak-nyugati falán lévő felirat mutatja. Szintén a (7-9 m magas) belső falba volt befoglalva a négy saroktorony és a két kaputorony, valamennyi felügyeleti és védelmi szerepet töltve be. Ezeknek a tornyoknak a neve, az Iskolatorony, a Lőportorony, a Fejedelem torony, a Paptorony, a Kaputorony és az Őrtorony, a közösség szervezettségét tükrözi. A vár belső területén egy kápolna volt, amiből mára már csak romok maradtak. Az egyetlen ép maradvány a 65 m mély kút, amely egy földalatti folyosó révén köti össze a vár belsejét Szászkézd község központjával.

A vár építészeti stílusa a (XIV. században végződő) romantikus stílusról a gótikus stílusra való átmeneti időszakhoz tartozik, amit megerősít az egyetlen lejtőjű tetőszerkezet és a lőrések, amelyeket elfordítható gerendával láttak el, az ágyúgolyóval és íjakkal való célzás megkönnyítése érdekében. A műszaki részleteken viszont túltesz a romok szépsége, amelyek rávetítik szellemalakjukat a bejáró útra, az út szélén sorakozó fák között, felkérve a látogatókat, hogy a falai között engedjék szabadon a képzelőerejüket.