regio UE GR MDRAP sdp fonduri_ue
Search

Halállal kapcsolatos szokások

A halál a közfelfogás szerint megnyugvást jelent. Az élőket az kell vigasztalja, hogy az eltávozott megpihent és a túlvilági életben majd találkoznak. Az együttérzést a gyászolókkal a következőképpen fejezik ki : „Őszinte részvétem”, „ Isten nyugosztalja”.

A régebbi temetések és a mostaniak sok mindenben eltérnek egymástól. A halál beállta után meghúzatják a harangokat, ez által tudja meg a falu, hogy valaki meghalt. A halott testét valaki megmossa (valamelyik hozzátartozó), felöltöztetik fekete ruhába, cipőt húznak lábára, az asszony fejére kendőt kötnek, a férfiak fejére kalapot tesznek. A halott szemét lecsukják, állát felkötik, lábát összekötik. A koporsóba a halott feje alá párnát tesznek, hasára kendőt terítenek. Szemfödéllel a halottat és a koporsót.
A virrasztás két este tart. A virrasztóról távozókat kaláccsal és pálinkával kínálják.
A virrasztóban a koporsó mellé ülnek a legközelebbi rokonok, a kántor és a férfiak énekelnek. A harmadik nap sor kerül a temetésre. A temetés előtti órában négyszer harangoznak.
A temetési menet elején megy a pap és kántor, őket követik a férfiak, koszorúvivők, zászlóvivők, koporsó, legközelebbi gyászolók, legvégül pedig a nők. Miután utolsó útjára kísérték az elhunytat a temetőbe, a temetőkapunál kínálgatnak: kalács és pálinka, valamint hívogatnak a torba, melyet a halott tiszteletére tartanak.
A gyász nem mindenki számára jelent egyforma időtávot, de általában egy év. A halott emlékét sírkő őrzi, melyet a temetés után állítanak fel. A síremléken feltüntetik az elhunyt nevét, születésének és elhalálozásának dátumát, esetleg azt, hogy kik őrzik emlékét. Legtöbb esetben a felírat így kezdődik: Itt nyugszik és így fejeződik be: Béke poraira vagy Nyugodjék békében. Egyes sírköveken fényképet is találunk az elhunytról. Azt tartják a faluban, hogy a sirkövön nőtt virágot nem szabad leszakítani.